Tegeződjünk? Ne, inkább magázódjunk!
Bár nálunk futótűzként terjed a tegeződés szokása ismeretlenek között is, és boldogan hellózunk a kisboltban, a moziban, a kasszánál, a franciák korántsem így gondolkodnak erről a kérdésről. A magázódás náluk a tisztelet, a távolságtartás, a társadalmi hierarchia kifejeződése, szerintük ez így szép, így helyes, eszük ágában sincs ezen változtatni. Ismeretlenek nem tegeződnek, ez alapszabály, kivéve persze a gyerekeket. Ha valakivel gyakran találkozunk és közelebbi kapcsolatba kerülünk, eljön az a pont, mikor az idősebb, vagy a rangban magasabban álló felajánlja a tegeződést, vagy egy nagyon laza helyzetben átváltunk tegeződésre… de ismeretleneket ne tegezzünk le, mert nagyon furcsán fognak ránk nézni!
Nem volt ez mindig így. A francia forradalom után akár a fejével is fizethetett, aki magázódni próbált, hiszen ez a gyűlölt arisztokrácia szokása volt. Aztán jött Napóleon, és elrendezte a dolgokat: mindenki visszatért a magázódáshoz.
Még Zaznak, a híres francia énekesnőnek is magyarázkodnia kellett azzal kapcsolatban, miért szeret tegeződni. Szabadkozva válaszolta, hogy ez nála nem a tiszteletlenség jele, meg Québecben is így szokás… Meghallgathatjátok ezen a linken:
Ti mit gondoltok? Tegeződjünk vagy ne? Egyszerűbb? Sivárabb? Demokratikus? Tiszteletlen?